
Emerick Agate (Szemes Imre) - Kiadó alapító
Emerick Agate vagyok, civilben Szemes Imre – de csak azért használok írói álnevet, mert a saját nevemmel valahogy mindig azt hiszik, hogy morbid megjelenésem van, nem barátságos. 25 évesen kezdő szerzőként indultam, ma pedig már kiadót szeretnék vezetni. Igen, jól olvastad. Mert ha nem nyitnak ajtót, az ember néha kénytelen egy sajátot építeni – sőt, olykor rátenni egy csengőt is.
Emerick Agate vagyok, civilben Szemes Imre – de csak azért használok írói álnevet, mert a saját nevemmel valahogy mindig azt hiszik, hogy morbid megjelenésem van, nem barátságos. 25 évesen kezdő szerzőként indultam, ma pedig már kiadót szeretnék vezetni. Igen, jól olvastad. Mert ha nem nyitnak ajtót, az ember néha kénytelen egy sajátot építeni – sőt, olykor rátenni egy csengőt is.
Az egész ott kezdődött, hogy nekem is ugyanazokkal a falakkal kellett szembenéznem, mint sok más elsőkönyves szerzőnek: a kiadás anyagi vonzata szinte elérhetetlenné vált egy hétköznapi ember számára. Úgy tűnt, ma már könyvet kiadni csak a bankszámlád tud – nem a történeted.
Ekkor jött az elhatározás: ha nincs olyan kiadó, ami emberközeli, átlátható és elérhető, akkor csinálok egyet. Egy év alatt – alaposan, őrült sok tanulással, rengeteg háttérmunkával – felépítettem az Első Szó Kiadót, amely egyéni vállalkozásom keretein belül fut. Nem vagyok csodatevő, de próbálok realista maradni: normális árakon, korrekt feltételekkel olyan teret teremteni, ahol a magyar szerzőknek tényleg van esélyük a megjelenésre.
A célom egyszerű: ne csak könyveket adjunk ki, hanem embereket is, akik képesek nyomot hagyni az olvasókban. A munkatársaimmal együtt azon dolgozunk, hogy minden szerző úgy érezze, nem egy futószalagon gurul, hanem valódi figyelmet kap – akár az első regényét írja, akár a harmadikat hagyja félbe, majd írja újra háromszor (igen, mi is ismerjük ezt a verziót).
Hiszek abban, hogy a segítő szándék még létezik, és hogy lehet normális hangon, nyomás nélkül, de mégis profin együttműködni. Ha ezen az úton együtt haladunk, én már nyertem.
És ha valaki most is azt kérdezi tőlem, miért vágtam ebbe bele, csak annyit mondok:
„Mert valakinek el kellett kezdenie normálisan bánni a történetekkel.”